Lelkem, az égből száműzött
repülne földöntúli tájra...
De szép, ha pőre fák között
kicsap a zöld levélke lángja,
s a röpködő kis tűz alatt
ágak gyertyái olvadoznak,
közöttük suttogás szalad -
szava támadt a csillagoknak...
Elolvastam kuszált jegyed,
világ, és így jelöltél kínra,
mint üstökös, ha szánt eget
s tűzmását víztükörre írja.
A ló is mindhiába csapja
hátáról hold ezüstporát ...
Ó, szemem, ha gyökér itatna
téged is, mélyről, mint a fát!
(Rab Zsuzsa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése