Kányádi Sándor: Mezítláb

Lehúztuk a cipőt is,
úgy mentünk, kéz a kézben.
Ázott hajad esővíz-
illatát most is érzem.
Tapicskoltunk a sárban;
sikolyaidtól bokrosulva
futott a sáncban
a sárga patakocska.
- Gyermekkoroddá lennék
érted, te kedves.
- te jó, te drága.
Társtalan lép az emlék
a kármin köröm pettyes
tavaszi sárba.