Amy Lowell: Kínai holmi

Tükörképek

Mikor szemedbe néztem,
Kert volt a mélyén,
Benne peóniák, csengettyűs pagodák
S hidak boltíve
Csendes tavak fölött.
Asszony ült a víznél
Esőkék selyemöltözékben.
Benyúlt a vízbe,
Hogy bíbor peóniát szakítson
A felszíne alól,
De ahogy a szárhoz ért,
Az megzörrent, s fehér-zöld fodrokba tört,
S akkor ő kihúzta kezét:
Vízcseppek csorogtak alá
Könnyfoltot ejtve esőkék ruháján.

Hóhullás

A hó susog körülöttem
És facipőm
Gödröket ír mögöttem a hóba.
De senki sem jön erre
Lábam nyomában,
S mire a szentély harangja csendül,
Nyomomat befújja, elnyeli a hó.

Dér

Felhőszürke reggeleken
Hallottam, szállanak a gémek,
S ahogy kertembe léptem,
Selyemköpönyegem
Hervadt lombokba vágott csíkot.
A száraz levél egy sóhajra összemegy,
De én már sok Őszt láttam,
S a gémek csak húztak, el, mint a füst
Az égen át.

(Gergely Ágnes fordítása)