Oszip Mandelstam: Silentium

Most, hogy még meg se született,
elegye szónak és zenének,
erős kötelék is ezért lett,
Összeköt minden elevent,

A tenger csöndesen pihen, de
eszeveszetten ég a nap,
fehér orgonafürt a hab
bágyadt-kék porcelánra festve.

Tudom, a szám majd rátalál
az eredendő némaságra,
a hangra, mely fogantatása
percében kristálytiszta már.

Maradj meg habnak, Aphrodité,
zenévé változz vissza, szó,
szív, ősforrással áradó,
homályló szív, ne légy te szívvé.

(Pór Judit ford.)