Geoffrey Hill: Búcsú Oszip Mandelstamtól

Tristia 1891-1938

Nehéz barátom, jobban szerettelek volna
Téged, mint őket. A holtak őrzik lepecsételt életük
S én megint elkéstem. Túl kései
A tisztelgés, a porfelhők, meg az érces kiáltozás.

A sivárságból képek sarjadoznak
Nézd... egy mezőn romok, romok...
Néhányan kezüket bámulják, míg mások
Élelmet keresgélnek az út menti földeken.

A tragédia mindnyájunknak közös.
Bár nem érint minket, megtörtént akkor is -
Hiánytalan, és telhetetlen - kőkemény nyári ég
Fogyasztja, míg önvégéhez nem ér.

/Gömöri György ford./