Nikolaus Lenau: Németalföldi táj

Rét patakja lanyha, lomha
szellő hírt sem ad magáról
színtelen lomb hull a fáról,
vénüléstől hull a lombja

Lusta rajban varju szálldos,
mintha nem lendülne szárnya,
szélmalom les szélre várva,
álmos táj ez, szörnyen álmos!

Itt tavasz s nyár rég szaladt át,
kunyhó áll a gyepszegélyen,
nem néz, szemre húzta mélyen
azt az ócska szalma-sapkát.

Bús juhász ül eltünődve,
vagy csak szundit nyája mellett?
Ködöt font az ősz a földre
s elaludt a rokka mellett.

(Áprily Lajos fordítása)