Fazekas Mihály: Nyári esti dal

Halkkal ingó lanyha pára!
Szálldogáló harmatok!
Kis furulyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok:
Lengd be véle, gyenge szellet,
Sík mezőnk határait,
A juhász a nyája mellett
Hadd fülelje sorjait.
Míg az estve bíborozza
A lement nap hajnalát ,
Míg az éj becsillagozza
Szétterítve fátyolát:
Addig a menny a földre hinti
Balzsamának harmatit,
S új erővel áldva inti
Új örömre állatit.
A mocsáros nép kuruttyol,
Prüccsög a sok kis bogár,
Réce hápog, fürj palattyol,
Hangicsál egy kis madár,
Jó napunkat felcserélő
Édes esti hajnalom!
Téged áld e tenger élő,
Téged áld e kis dalom.
Harmatoddal részegülve
A virágos tarka rét,
Hímje nővel egyesülve
Néked ontja fűszerét.
A nap éles fényes súllyán
Minthogy untig szenvedett,
A kaszás a szűre ujján
Alva tisztel tégedet.
Ó, palolj rá csendes este
Nyugtató lehelletet,
Hogy törődött vére, teste
Újra nyerjen életet:
Szállj le rám is sátorozva
Szenderítő nyugalom,
Közbe, közbe szunnyadozva,
Csendesedj le kis dalom.