H. P. Lovecraft: A macskák

A házak kuszán a mennyekig érnek,
Hiúság lángjai örvénylenek;
Mérges gomba virít kövén a térnek,
Halál-fény lámpások felfénylenek.

Olajos folyón fekete hídszörnyek,
Névtelenségbe futó kábelek;
Mély katakombák nyirkából kitörnek
A napon rothadó bűzös szelek.

Járvány és romlás és sokszínű szépség,
Őrjítő nyüzsgésben cseng-bong a hely,
Idegen istennek hódoló népség,
Zavaros illattól kábul a fej.

Seregnyi macska a sikátorokból,
Vézna testükön a hold fénye leng,
Sikolt a jövő pokoli torokból,
Plútó Kertjében vörös rúna zeng.

Gyomos utcán denevér szárnyalása,
Omló piramis, mely feltornyosul;
Zord Arkham folyóinak morajlása
A roppant hordával tart szótlanul.

Harangtorony dől a tántorgó holdnak,
Barlangszáj, mely mohába öltözött,
S kik csak a szélnek s víznek válaszolnak:
A vézna macskák a szemét között.

(Ford: Vachter Ákos)