Bár megtagadva, mindig visszatérek
Az érzéshez, mely velem-született;
Tudás-, vagyonszerzés hiú kisérlet,
Maradjon annak, ami: képzelet;
Ma nem kutatom az árnyékvilágot,
Birodalma bírhatatlan sivár,
S ha csapatostul kelnek látomások,
Túl közel jön a földöntúli táj.
Megyek, de nem hősök nyomába járva,
S nem erény taposta ösvényeken,
Nem fél-arcok között, kiket homályba
Burkolt a rég fakult történelem.
Saját természetem vezérel engem,
Másnak az útját nem fogadom el,
Hol vad szélvihar süvölt a hegyekben,
Hol páfrányos völgyekben nyáj legel.
Magányos hegyormok ugyan mit érnek?
Rajtuk mondhatatlan kín s üdv honol -
S a földön, hol csak egyetlen szív ébred
Érzésre: egyesül menny és pokol.
(Ferencz Győző fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése