Öböl felett sirály száll
és félhomály oson:
alkonyfény tükröződik
a nedves zátonyon.
Rebbennek szürke szárnyak
a partszegélyeken;
ködben szigetek, mint álmok
hevernek a tengeren.
Titokzatosan súg-suttog
a forrongó iszap,
hívó madár rikoltoz -
öröktől, napra nap.
Még egyszer halkan borzong,
és elnémul a szél;
kibomlanak a hangok
a mélység felszínén.
(Ford.: Weöres Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése