Nap, tavasz, virág, betelt dal...
Egyik jön s a másik elhal.
Ez zokog, s az dalra zendül,
szent tavasz, mely most kicsendül.
Van, kit ínség, kór emészt el,
más betelhet tiszta mézzel.
Egyik öntelten rivallgat,
másik szenved bár, de hallgat.
(Franyó Zoltán fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése