Hullanak a levelek
dajkám kertje lepereg
dajkák sírba tartanak
gyerekkocsik rajzanak.
Szomszéd suttog, ezt meg azt,
örömedtől elszakaszt
horgad a kéz védtelen
különváló térdeken.
Fából vannak, száz halott
követi a lábnyomod
merev karjuk fenyeget
— rosszul féltő szeretet —
Csupasz erdőn éhesen
manók futnak mérgesen
csalogány sem énekel
és az angyal nem jön el.
Képtelenül, jéghideg
tartja szép fejét a hegy
vízesése búcsúszó
végnapodon, utazó.
(Gergely Ágnes fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése