Repülj, irigy Idő, míg tart utad:
tereld az órák lomha lépteit,
hogy szedjék jobban ólom-lábukat,
s zabálj, amíg a bendőd megtelik.
Hisz amit vesztünk, puszta semmiség
és hitvány földi lom:
nekünk nem fájdalom
s neked sem nyereség.
Mert majd, ha minden rossz beléd ragadt,
s befaltad már saját falánk magad,
reánk az üdvben öröklét köszönt,
elhintve csóközönt,
s elönt a Kedv, mint megáradt folyó.
Mikor majd mind, ami őszinte jó
s valóban isteni,
Igazság, Béke s Szeretet fog fényleni
az égi trón körül,
s a lelkünk végre Ő elé kerül,
kit látni egyedül üdvözítő;
ha eltűnt rólunk minden földi szenny,
csillagmezét borítja ránk a menny,
s uralkodunk feletted, Sors, Halál s - Idő.
(Fükő Dezső fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése