Áprily Lajos: Naplemente

Ne menj tovább. Hull már a harmat,

fejünk felett a végtelen kék;

lent zúg a víz és sír a fecske:

várjuk meg itt a naplementét. 

Egy szót se szólj. Csak nézz a napba,

míg én a fejemet lehajtom.

Két mozdulatlan kőszoborra,

így hulljon ránk a nyári alkony. 

A vándor lent a sziklavölgyben

megérzi tán, mily bús, milyen szép:

két ifjú fent a sziklaélen,

ki várja már a naplementét.