2014. június 1., vasárnap

Johann Wolfgang Goethe: Könnyek vigasza

Miért vagy oly szomorú, mikor 
itt mindenki nevet ? 
Valld csak be: sírtál, biztosan; 
mutatja szemed. 

"S ha sírtam is, elbújva; - az 
nekem volt fájdalom; 
s oly édesen szakad a könny: 
könnyít a kínomon. " 

Barátok vidám köre hív, 
ne vesd meg a szívét, 
s ha vesztettél, közöld velünk, 
mi az a veszteség. 

"Ti mulattok s nem sejtitek, 
engem szegényt, mi bánt. 
Nem veszteséget siratok. 
csak egy ,csak egy - hiányt." 

akkor meg rázd föl magadat ! 
Fiatal vagy. A te 
korodnak van még mersze és 
küzdeni ereje. 

"Azt megszerezni nem tudom, 
ahhoz kevés vagyok. 
Úgy ragyog , és oly messze ,mint 
fönt az a csillag ott." 

Csillagra nem vágyunk. 
Ha szép, hát örülünk neki, 
s a derűs éjben jólesik 
rá föltekinteni. 

"tekintek én rá, napra-nap 
s ez minden gyönyöröm; 
de éjeim hadd sírjam át, 
míg jólesik a könny. "

(Faludy György fordítása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése