Elveszettnek ítélt az utca népe,
látva, mint járok gondokba merülve,
az embereket mindig elkerülve,
s nem adva a napi tülekedésre.
De én tudom, mi a világ, s fölébe
kerekedem, mindenkit kishitűre,
csalárdra és alantasra becsülve,
akiben nincs meg balsorsom fölénye.
Forogjon a föld, a szél és a tenger,
vagyonért, rangért, vívja más a harcot,
vas, tűz, hideg és hőség ellenében;
én megelégszem csak a szerelemmel,
hogy örökké a te gyönyörű arcod
hordjam kivésve lelkem belsejében.
(Hárs Ernő fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése