Jártam az erdőt,
csak úgy, magam,
könnyü bolyongás
vitt céltalan.
Egy kis virág nyílt
az útfelen;
mint csillag, égett,
mint drága szem.
Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,
elhervadok!
Erre tövestől
kivettem őt:
virulj a kertben,
házam előtt!
Ott jól beástam
gyökereit;
egész bokor már
és úgy virít!
(Szabó Lőrinc)
(Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése