Kilenc perccel nyolc óra múlt,
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrűbb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közé szorult.
Az este jő s a Tisza csak
locsog a nagy tutajjal itt,
mert úszni véle rest s akit
figyelget:a bujdosó nap
búvik magas füvek között,
pihen a lejtős földeken,
majd szerteszáll és hirtelen
sötétebb lesz az út fölött.
Híven tüntet két pipacs,nem
bánja,hogy őket látni még,
de büntet is rögtön az ég:
szuronyos szellővel üzen:
s mosolyog a szálldosó sötét,
hogy nem törik ,csak hajlik a
virág s könnyedén aligha
hagyhatja el piros hitét.
"Így öregszik az alkonyat,
estének is mondhatni már,
feketén pillant a Tiszán
s beleheli a partokat. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése