2015. július 20., hétfő

Allen Ginsberg: A csuklyás csavargó

Ráncos irhám a puszta bőr
Ha tüzes Apolló hátamra dől
S ha Fagy Jankó nyakon ragad
Zsákba csavarom tagjaimat

Arcom hó a húsom hamuszín
Kószálok a pálya sínein
Ha az utca sötét s élettelen
Vasúti töltés a fekhelyem

Csajkából szürcsölök levest
S csemegét se vagyok szerezni rest
A Tigris-közben a sit körül
A szemétvödrökből kerül

Éjjel mikor senki se lát
a gyárak sötét jonhain át
Meztélláb rovom a köveket
S hallom hogy nyögnek az öregek

Lapulok mint pucér kölök
A híd alatt szívem dübörög
Hol látok a parton némi tüzet
Ócska gáztartályba heveredek

Álmodok lángoló hajat
S hogy dárdám az égbe csap
Királyi páncél mellemen
Két vállamon tört szárny pihen

Ki szajhálkodni megy éjszaka
A város világtalan útjaira
Atléta széplány vagy ócska cafat
Eljátszhat velem a csuklya alatt

Ki fekszik le a sötétbe velem
Hasa hasamon térde a térdemen
Fátylas szemembe ki néz bele
Kék combom alá ki feküdne le?

(Somlyó György fordítása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése