Eső szitál, a kéklő
tócsák akár az ékkő,
vén földet égi fény mos,
szelíd esőcske, hullton
így látta hullni Villon,
így látta már Homérosz,
így hullt a kis barikra,
anyákra s fiaikra,
így hullt és most is így hull,
javulni mégsem indul
a zsarnok szíve tőle,
nem csillapul le gőgje,
nem járja át e jó dal
s a bölcs megdöbbenés őt,
szelíd esőcske, hullván
Európa minden útján
egyforma takaróval
takar be minden élőt,
hiába fegyverek
golyói, hadsereg,
hiába mind a hírlap,
amint sikoltva hírt ad,
szelíd esőcske, hull,
s lobogó lekonyul.
(ford: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése