2015. február 7., szombat

Lucian Blaga: Hervadt szőlőlevelekre írt versek

1. Háfiz

Kezdetben, tudjuk, az égen a csillagok
hevenyészett pályán jártak el s visszatérve:
szemöldököd kecses ívétől
tanulta el hajdan a hold,
hogy útját a tenger fölött
ívalakban rója fel az égre.

2. A zsoltáros

Mikor mezítláb mégy, hársfák alatt,
a dúcos ereszek árnyán alvó galambok
föl-fölneszelnek,
mert lépteidben halk nesze pattog parányi
magoknak,
mik egy jóságos kézből hullanak szét.

3. Anakreón

Úgy tetszik, a rőt tőkéken a fürtök a szép
ősz pőre keblei: mind-mind vetkezi már
levelét.
Tépd le a tőkéről a gerezdet,
facsard ki,
hadd szíja a földbe a sok kicsi száj,
rögök ajka, a nedvet: s lássanak itt, amint
ujjad résein át must cseppje szitál,
és kis kezeid adakozva remegnek.

4. A misztikus

Tested, a szép és lelked, a tiszta olyan,
akár az ikerpár: az egyik egészen a másik
vonásait formázza: ki különböztesse meg őket?
Arcodból én csupán a lelked ismerem meg,
s néhanap testeddel is találkozom, mily rejtelem,
csak nézlek zavarodottan, s azt hiszem én -
ez a lelked.

(ford: Garai Gábor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése