Megállok a tavasz rózsáival teli,
zöldbe borult, gyönyörű domb alatt:
ha szellő leng, anyám hallom sóhajtani,
s a búzatáblák lágyan ringanak.
Beszéded bűvölő, csodás zengedezés,
hívó szerelmes szóval szólsz nekem,
látom megújuló arcod az ősi és
örök szépség jegyével ékesen.
Jövendőd - ó, anyám, mint a fejem fölött
cikázó villám fénye, úgy ragyog.
Örményország, te szép, ifjú, erős, örök,
ha büszke hangod zeng, boldog vagyok.
(Ford: Kálnoky László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése