Az életem országút, néma út,
Mely messze, messze szakadékba fut
És rajta sár és rajta téli fák
És távol, távol egy csillagvilág.
Az életem mély kút s én nézem őt
S szédülve állok a holt víz előtt
És távol, távol csillag csillog ott,
Egyetlen fény, a mélységbe lopott.
Az életem, magányos életem
Nem is enyém tán s mégis szép nekem,
Mélázva nézem s mint kitett gyerek
A messze csillagfényre figyelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése