Piros a hold, dereng a láthatár:
párologva alszik az esti rét a
táncoló ködben: kuruttyol a béka,
s a nád fölött a szél borzongva jár.
A vízirózsa kelyhét már bezárta:
nagy messze nyárfák vonala lebeg:
sorakozó, nyurga kisértetek:
bokrok alján bolyong a fénybogárka.
A kuvik ébred, szárnyai a mély
homályban nesztelen-puhán eveznek,
a zenit tompa fényben állva reszket:
kigyúl a fehér Vénusz: itt az éj.
(Ford: Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése