Füzesek meddő szépsége nevelt,
Töretlen partok fövenye termett...
Nincs egyebem, - csak a földem adott
Átkul egy kósza pusztai lelket.
Sorsom, az átkom: a füzesi föld, -
A bozótok csöndes szűzi magánya
Szólal meg olykor lelkemen át
Egy-egy bánatos új melódiába.
Mindent... mindent a földem adott,
A hárfa kezemben vén szederinda,
Füzesek szomorú lelke dalol
Az én friss szavú pogány dalaimba'.
Füzesek meddő szépsége: Te szent...
Töretlen part fövenye: Te áldott...
Nincs egyebem, mit a föld adott. -
Életem, kincsem e bús magyar átok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése