Kondul s leng, halkan tovaszállva,
a harangszó a völgy fölött,
mint a darvak messzi krúgatása,
s elhal a zizeg lomb között.
Fénytenger izzik a tavaszban,
rezzenéstelen és simán -
s ijedtebben, hallgatagabban
búvik meg a völgyben az árny.
(Ford: Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése