Gyere haza! Sötétedik.
A gesztenyék mint karmokat
nyújtják felénk leveleik.
Túl fülledt e hely s túl kihalt
nekünk.
Akár tiéden, karomon
úgy ágaznak el az erek.
Oly megszokott vagy, oly rokon,
tán egykoron
valahol már ismertelek.
Volt egy húgom, most árny csupán.
Ne légy oly néma, mint a sír!
A fák ifjú lombozatán
gyúlt esti pír
vérfertőzést jósol talán?
Figyelj! Oly vadul, hangosan,
mint a csalogány szólt elébb,
dobog kezemben nyugtalan
szíved. Tudjuk: s ennyi elég
nekünk.
(Ford: Hárs Ernő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése