Titkaimat, gondolataimat
Tudod, kedves, hiába hallgatok.
Győzöl rajtam, érted fog el harag,
Gyötrődésemnek oka is te vagy,
A gyógyírt rá csupán te adhatod.
Belőled fakad minden örömem,
Ábrándom, szívem, mondd, mim vagy nekem?
Dolgaimról te adsz hírt, s mi jöhet,
Jövőmet is tudod majd, úgy hiszem.
Méltó immár, ha ezt ismételed:
Habár mindig szívből szerettelek,
Hogy íly angyal vagy, nem láttam sosem.
Belőled fakad minden örömem,
Ábrándom, szívem, mondd, mim vagy nekem?
Minden gyönyöröm belőled fakad,
Minden bajomnak, búmnak kéje, te,
Ha lelkem él, nyugalma csak te vagy,
Ha élek még, létemnek fénye vagy,
Sorsomnak kincse, te kötsz még ide.
Belőled fakad minden örömem,
Ábrándom, szívem, mondd, mim vagy nekem?
(Vidor Miklós fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése