Egész világ jó otthonom volt,
Hová száguldva csalt a képzelet:
Kincses Nyugat s a mesetávol
Ezer varázsú csábító Kelet.
Szomjas szemem falta néha Párizst,
Gázoltam százszor szép Itáliát,
Öleltem szőkét, barna bőrűt,
S ittam a világ minden jó borát.
Mámorba szédült vén fejemmel
Emlékezve, mindez oly széppé fakul,
Mint egy nemes vén erdélyi szőnyeg, -
Ahogy én álmodtam;mindig magyarul.
Egy kéz rajzol rá minden tarka álmot,
Egy kéz vigyázott minden utamon reám.
S a föld, ahol e drága kéz ma porlad,
Mindig hazahívott, haza az Anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése