Fénylő fényesség fénylelő
Liliomerdőből kelő.
Fénylő fényesség ezredévek
Odvából csordult drága mézed
Világokon túlról jövő
És soha meg nem pihenő
Örök hajnal véget nem érő
Fénylő fényesség fényességtől fénylő.
Ki téged vár, szeret, szelíd fény,
S reménykedik téged szeretvén
Hogy egyszer csak, fénylő fényesség
Ránk virradva lész a teljesség
Ki hittel hisz és jöttöd várja
Hárman jönnek el látására.
Fénylő fényesség fénylelő
Liliomerdőkből kelő.
Mennyi éjszaka éjten éje
S világok hulltak feledésbe.
Virrasztásukra egyedül
A fények fénye tündököl.
Fénylő fényesség fénylelő
Idegent idegenítő
Fénylő fényesség égi lép
Századokon át menedék:
Síró kitudott és kivert
Tebenned oltalomra lelt
Szomjas zarándok itala
Szállása voltál otthona.
Fénylő fényesség égi jó
Idegent fölmagasztaló
Fénylő fényesség szent ige
Szállsz a kihunyt föld fölibe.
(Kányádi Sándor fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése