Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.
Az állatból hozzád szellemek ajka szól,
és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
"érez minden dolog", s mind lényedig hatol.
Félj: világtalan fal szemmel tartja lépted -
igéket rejteget holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!
A sötét lényekben istenek alszanak;
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!
(Fordította: Képes Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése