És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
— Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.
És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
— Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.
S ha érdeklődnék, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
— Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.
S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
— Mutasd a hunyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.
S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
— Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.
(Áprily Lajos fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése