Lenn áll a virág, eléri a láb,
legtöbbet el is tiporja:
reája lép, s ha csúnya, ha szép,
durván tapossa porba.
A gyöngy pihen vize mélyiben:
de az ember megtalálja:
lyukasra tűzi s igába fűzi,
selyemzsinór-igába.
Hanem az aranyos szép csillag okos:
silány földünktől távol,
mennyboltja alól, leszögezve jól
a csillag örökre világol.
(Babits Mihály fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése