Még alig volt reggel, már megint este van.
Még alig volt tavasz, már megint itt a tél.
Még alig, Juliskám, hogy megösmerkedtünk,
s már feleségem vagy, már rég azzá lettél.
Még alig hogy játszánk apáink térdén, s már
maholnap ott alszunk nagyapáink mellett ...
Csak annyi az élet mint futó felhőnek
árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése