Már látom, hogy a homokóra
Fösvény fövenye lepereg,
Én asszonyom, ki angyalom vagy,
Jön a halál és én megyek.
Kegyetlenül kitép kezemből,
Itt nem segít ellenkezés,
A lelket tépi ki a testből
S a szegény lélek belevész.
Kikergeti a régi házbul,
Hol oly örömmel lenne még,
Hová megyek? - remegve kábul
És nem találja a helyét.
Ezen már én úgysem segítek,
Akárhogy jajveszéklek is,
A férfi és nő, lélek és test
El kell, hogy váljon végre is...
(Juhász Gyula fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése