Tetszik nekem, a költészet ha száraz,
mint puskapor,
mint park tél idején,
mikor a természet pőre s kopár lesz,
s kontrasztokból alkot hőskölteményt.
Mindegyik ág kihúzva élesen,
fehér háttéren tusban feketéllik;
a csupasz lényeg, az tetszik nekem,
ha drapéria, felhang nem kísérik.
A szubtilis ősz untat már nagyon
s fényjátéka, az impresszionista,
midőn a való fát itt láthatom,
s csalókán néz a vízből párja vissza.
Talán ezért könnyebb lélegzenem,
mikor kopasz göröngy ropog alattam,
s nem kétértelmű a fa. És te sem,
hanem ott állsz, ahol pontos helyed van.
(ford: Tótfalusi István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése