Selyem-uszályt vonva porban,
Ruhájuk uszálya álom,
Végig a lomha sétányon,
Kéklik felettük a holdfény...
Halljuk, elhal fenn, halott lény -
Elhal, ám el mégse halkul -
Mámoros fuvola, dalt fúj,
Nem halljuk, csak hisszük éppen,
Hogy íme, hallani szépen,
Tovazúdul, mint a hullám...
Remeg a csend hangja múltán...
(ford: Lackfi János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése