1.
Lábáig év meg év után,
míg hever ágyán egymaga,
átnőve bíbor paplanán
árad el éjsötét haja.
Elbűvölt teste kétfelén
a gyöngypártából szétkereng:
a gazdag, álmos, enyhe fény
a göndör fürtön meg se leng.
2.
A csillaghímes takaró
lankadt selymével tagjait
formázza, fürtje szakadó
éjzáporából kivakít
karja lágy árnya, s nagy szemű
gyémántkösöntyűvel lobog:
a csöndet vággyal tölti hű
szépsége, fénnyel a napot.
3.
Alszik: s pihegés a terem
holt legét nem rebbenti meg,
egy illatos tincs ott pihen
keblén, és nem vall ütemet.
Alszik: s párnája a puha
nyomástól két dagadt halom.
Alszik, s nem álmodik: csupa
forma és teljes nyugalom.
(ford: Babits Mihály)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése