Igen, és ha az évszakhoz nem illő meleg
Kitör majd az öreg jövő év utóján,
És az eső- és nyárszagú délnyugati szél
Sárga leveleiktől a nagy ágakat lecsupálja,
Te meg szürkületkor végig a Friedrichstrassén
Vagy Párizsban is te a szeles Szajna-parton
Bokáig gázolsz a lehullt levelek avarában,
És gondolataid váltakoznak mint a szürke felhők,
Akkor nem érted majd, honnan hirtelen
Az édesség szívedben és szemedben a könnyek,
Csak állsz a júniusi-hevű szélben a hulló levelek között:
Mikor is volt ez így? – kérdezed majd és: Kivel?
Erre nem is emlékszel majd, csak állsz ott,
Nyakad érzi a szelet, és érzed a szelet a ruhádban,
Meg a hervadt levelek szagát egy kert füvében,
És behunyod a szemedet: Kivel? – kérdezed majd és: Hol is?
(Vas István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése