Ma éjjel Velencében jártam
Az álmom szép volt, színes, csillogó
A szerelem nagy, szent templomát láttam
És szívemről felolvadt mind a hó
A vágy templomában oltárkép állott
S előtte térdeltem én könnyezőn
Feléd a vágyam hő imába szállott
S a kép felém közelget remegőn
Az oltárkép te voltál szent csodám
Imádott tested két karomba hullt
Az ajkadon ott remegett a szám
És forró vágyam vad csókokba fúlt.
Csodás szemedben kigyulladt a láng
S a csókod tüze perzselte a vérem
Vad vágyam mohó volt és falánk
S a tested adtad, mit imámba kértem
És aztán jött egy nagy szent pillanat
Az első csodás beteljesülés.
És aztán... mindez, csak álom maradt.
Mert jött a bús, fájó ébredés -
Élet! forró vágyak bakója vagy
Kacagj rajtam; hisz én könnyezem
Vagy elvigyél, vagy messze elmaradj
De lassú tűzön ne égesd szívem
A boldogság egy álomkép csupán
Mit távolból imádhatok csak én
Forró asszonyt nem csókolhat a szám
Az élet szépet nem hoz én felém
Az éjszakám a forró könnyek násza
Az életem egy nagy szent akarás
A forró tested vérző szívem álma
Te vagy a vágy, egy őrjítő varázs
Ha forró tested két karomba zárnám
S beléd csókolnám mind azt ami fájt,
Ha hozsannára két karom kitárnám
Akkor nem várnám annyit a halált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése