Tiéd vagyok
s rád bukkanok,
ha éjbe borul is a nap.
Egy életen
át s még ma is
kerestelek, kutattalak.
Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!
Ajkadat lassan fölnyitod...
Vak s néma lett
a lét, s alél,
s a lomb is és a
fellegek -
- Csak melyből kettőnk vétetett :
az arany por, aki vagyunk :
- az él!
(Fordította: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése