Homály borult az erdőre,
a csend susog ki belőle.
Denevér száll, szól a kuvik,
lassan a hold előbúvik.
Idő múlik, felhők jönnek,
egyenesen az erdőnek.
Ott megállnak, némán várnak:
áldást adnak a határnak.
Majd legyőzi őket a hold:
tolvaj éjbe fénykévét told.
De lassanként sápad fénye:
futtatja a nap fölénye.
Tülköl a gyár, szól a madár:
"Talpon legyen mindenki már!"
Hol van az éj? A múlté lett:
újra itt van, él az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése