2016. január 17., vasárnap

Alan Alexander Milne: Tavaszi reggel

Most hova, merre? Nem is tudom én.
Tóra le, hol pitypang sárgállik felém -
Dombra föl, hol szél zúg fenyők tetején -
Valahova, valahova. Nem tudom én.

Most hova, merre? Szállnak fellegek,
Aprók, baba-felhők fenn, fejem felett.
Most hova, merre? Az árnyuk vonul,
Apró baba-árnyuk a fűre borul.

Felhő ha lennél, fenn az egekbe,
Égszínkék vízen úsznál lebegve,
Meglátnál a réten, szólnál: "Soha még
Nem láttam én ilyet: nem zöld ma az ég?"

Most hova, merre? Varjú lekiált:
"De jó volt születni! Szép , víg a világ!"
Most hova, merre? Búgnak gerlicék:
"Sok a dolgunk-gondunk, s mind gyönyörűség!"

Madár ha lennél, fenn a magasba,
Szállnál a széllel: szárnyára kapna.
Szólnál a szélhez, ahogy tovavisz:
"Arra készültem mára magam is!"

Most hova, merre? Nem is tudom én.
Nem mindegy, hogy merre megy a kis legény?
Kék harangvirághoz erdő közepén -
Valahova, valahova. Nem tudom.

(Fordította: Honti Irma)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése