Legyen tapintható és hangtalan a vers,
Mint gömbölyű gyümölcs,
Néma,
Mint hüvelykujjnak érmek régi féme,
Csöndes, mint egy kopott szegélyű kő,
Egy párkányé, ahol moha nő -
Legyen a vers szótlan,
Mint madarak szárnyalóban.
*
Legyen a vers látatlan mozdulat,
Ahogy a hold halad,
Tünékeny, mint ha leoldja
Az éjt a fákról gallyanként a hold,
Tünékeny, mint ha eltűnik a tél mögött
A lélekből emlékenként a hold -
Legyen a vers látatlan mozdulat,
Ahogy a hold halad.
*
Legyen a vers ugyanaz,
Ne igaz.
A minden fájdalmak láncolatára
Egy üres kapualj meg egy cserfa ága.
A szerelemre
A meggyűrt füvek és két fény a tengeren -
Ne szóljon a vers,
De legyen.
(Várady Szabolcs fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése