A holtan megbántott Adyé
Üveghegy ez. Ezerszínű üveg.
Az ördög csúszkál oldalain föl-le.
Hántott héjú szívekből ez a hegy
Már régen épült. S énekelni megy
Hajnalban ez a hegy a vaksi földre.
– Sej haj, meghalt!… Ó, meghalt!… Hosszú csend.
A hegy kigyúl és táncolni kezd aztán.
Egy sírdomb megy a hegy csúcsára. Fenn,
Ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen
Fénylelke forrón leömlik az arcán.
Hullámzik még és lépcsőkké mered.
– A hegy csúcsáról nagyon messze látni,
Fennebb, a hantról, még messzebbre látni,
Ki akar látni, apró emberek? –
Csak csend. És újból zeng, ragyog a hegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése