Wystan Hugh Auden: Recitativo

Ha izmod vonakodik, még mindig marad egy hamis 

                                                    mozdulatod;

ha holnapba lát is a szem, még mindig marad egy kudarc, 

                                             ami eszedbe jut,

mindaddig, míg valaki azt mondhatja, hogy "Én",

                            fel  nem lázadni lehetetlen;

mindaddig, míg lehet véletlen erény, van bűn, amely 

                                                szükségszerű:

és nem létezhet a kert, és nem eshet meg a csoda. 

Mert nincs más hely, csak a kert, meg mégse találod,

amíg nem kerested mindenütt úgy, hogy seholsem találtad,

                                    csak a pusztaságban;

mert nem is történik más, csak a csoda, de fel nem tárul 

                                                           előtted,

míg át nem értettél mindent, ami történt, és semmi sem

 történhet, aminek ne tudnád a magyarázatát;

s az élet az a végzet, amit nem tudsz vállalni, amíg

                                 a halált el nem fogadod.

Ennélfogva láss, de ne nézz, hallj, de ne hallgass, mondj, 

                                                de ne kérdezz:

ez az Elkerülhetetlen, amiről úgy érzed, merőben esetleges;

az a Valódi , ami valóban döbbenetesen elhihetetlen;

amíg csak bizonyos nem vagy benne, hogy álmodsz,

                 bizonnyal a te álmod ez  az egész;

amíg csak nem kiáltod: "Valami tévedés lesz" -

                      biztos, hogy részed a tévedés.

(Somlyó György fordítása)