Ilyen a törvény, ilyen az élet:
´´Te - úgymond - te vagy. Magadat éled.
Nehéz vagy könnyű - akármint hordod:
csak ez a részed, csak ez a sorsod...´´
- Hogy lehet az, hogy a mi fajtánknak
csak az együttlét perce az élet,
s álmodva vagy ébren - minden más csak
merő káprázat, hamis ígéret..?
Kinek szerelme a legszebb volna,
de könyörtelen, fukar a sorsa;
kinek az élet az év pár napja,
a többi a vágy csak - napról napra...
a többi csupán az örök meddő,
a várakozás, míg újra eljő
maga az idő - maga az élet,
mely pár órára adatik néked...
Napok és hetek csak így soroznak...
Szerelem, élet - egy a világa! -
S tudod-e mégis, mi a legrosszabb? -
Hogy az életnek semmi sem drága.
Hogy végül mindent életnek hívnak:
megnyert s elvesztett, tűrt napjainkat.
S ez is belül van
a lét-határon:
ez a gyötrelem - ez a rémálom...
(Lothár László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése