Adás, ígéret, tilalom,
Parancsolat avagy alázat,
Ki leszel, mikor újra látlak?
Színed elé hadd készülhessek.
Ez volt asszonyos életem,
Harapós szájjal igaz útban
Utálatot is így hazudtam,
Ha így kínálták a szerelemet.
Hát sorsom a komédia:
Mért kérdjem, hogy neked is miért kell?
Bemázolom arcomat vérrel
Vagy krétaporral, mint kívánod.
Fölöttünk csak úgy kél, bukik
A Nap s a napok is úgy múlnak,
Szívek bénulnak és megújulnak
S csak mi nem látjuk egymás arcát.
Csak finita commédia
Akarsz te is majd a szemembe
Nézni ájultan és meredve?
Jól van: akarlak, hát hazudjunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése