Életem szemeid előtt úgy várnak,
mint éjek, ha nappalukra vágynak,
s tétován fekszik fölöttük a fülledt álom.
Különös, vasszínű, honvágy-uszályos
csillagok merednek a földre.
Égő karral keresik a szerelmet,
úgy markolnak a jéghideg levegőbe.
(Fordította: Rónay György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése