Szálanként csírázik a fény
nézem, hogy ragyog arcodon
és összeszedve minden reményt
hiszem, mellettem kellene maradnod.
Idegen csend érinti ajkad
hallgatunk mindketten néma türelemmel
nézlek smaragd könnyfátyolon át
dicséred mint mindig, most is kisírt szemem.
Majd karod lassan elindul felém
és ajkad lecsókolja könnyem
sóhajod kapaszkodik erőteljesen belém,
mint ahogy beléd összes reményem.
Szívemben csörgedez a vágy
de nem merek még lélegezni sem
félek, hogy csak egy álom vagy
mely szertefoszlik csendesen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése